II. Orbán Balázs Szekértúra

Június 28. - július 2. között érdekes jelenségre figyelhettek fel a Firtos környéki emberek. Nemzeti lobogónk alatt, kétlovas szekereken vagy gyalog ötven ember, felnőtt és gyerek, igyekezett egy láthatatlan cél felé. „Árkon-bokron által”, hegyre fel, völgybe le. Akik először látták, csodálkoztak, de akik már tavaly is felfigyeltek, azok elmagyarázták: ez a hódmezővásárhyelyi-csehétfalvi közös szervezésű Orbán Balázs Emlék Szekértúra, most már a második.

A gondolat a hódmezővásárhelyi NIK vezetőségétől - Dr. Grezsa Istvántól és Dr. Fazekas Özsébtől származik: honismereti túrában végigjárni székely falvainkat, elvinni oda gyermekeinket, ahol még él az ősi hagyomány, ahol még embert és természetet egyaránt átlengi az ősi székely örökség, Orbán Balázsnak nemzethez, néphez, egyházhoz, Istenhez, a szülőföldhöz való szeretete, hűsége, kötődése. Ezt az eszmét tűztük zászlónkra már tavaly, amikor a csehétfalvi lelkész-házaspár szervezésében nekivágtunk Orbán Balázs nyomán.

2007-ben az útvonal a következő volt: Székelykeresztúr-Csehétfalva- Atyha-Siklód-Bözöd-Kissolymos-Székelykeresztúr. A templomból indultunk, Szombatfalvi József esperes úr áldás kérésével, s ide is tértünk vissza, hasonló módon, visszaadva a tőle kapott zászlókat.

Szándékosan főleg eldugott, elszigetelt falvakat kerestünk fel, amelyek távol esnek a főutaktól. Falvakat, amelyekben nem áll meg átutazóban a turista, néhány percre kiszökve gyors kocsijából, szuvenírt venni. Falvakat, ahová csak az jut el, aki oda el akar menni, aki részesülni akar a csodálatos vendégszeretetből, aki át akarja érezni az ősiség, a megtartó székely falu varázslatos hangulatát. Itt az emberek tudják még, hogy az életük alapja a Jóisten, megmaradásuk feltétele a nemzeti sajátos kultúránk megőrzése, megélése, gyermekeink e szellemben való nevelése.

Deák Dénes énekvezérrel egy kis kopjafa-vándorbotot faragtattunk, amelyre ünnepélyes pillanatokban köttettük fel a helyiekkel a piros, fehér, zöld színű szalagokra felírt faluneveket, a felsorolt szálláshelyeken kívül: Rugonfalva, Siménfalva, Kadács, Kobátfalva, Tarcsafalva, Firtosváralja, Küsmőd, Etéd, Kőrispatak, Gagy, Magyarandrásfalva, Szentábrahám.

Szálláshelyeinkből származó, váltott fogatokra tűztük fel vándorbotunkat, amely nemzeti egységünket, összetartozásunkat mutatta, és iránytűként, bármerre fordítottuk, mindig az otthon felé mutatott, mindig azt fejezte ki, hogy a magyarországi, németországi és erdélyi szekértúrásaink e tájakon, e falvakban mindenütt hazafelé tartanak.

S hogy ezt az érzést bizonyítsák, Hódmezővásárhely Önkormányzata és Dr. Traub Alfréd egyformán jelentős adományt tettek az egyedi, 1841-ből származó orgonánk megjavítására.

Az idén folytattuk utunkat. Június 28-án érkeztek vendégeink, tavalyi és új arcok. Kiszélesedett a kör, mert most Amerikában, Svédországban élő barátaink is csatlakoztak. 29-én, vasárnap, ünnepi nyitó istentiszteleten vettünk részt a csehétfalvi templomban. A lelkész a jézusi keskeny ösvényről beszélt, amin Orbán Balázs is járt, és ami jelen esetben a nemzethez, néphez, szülőföldhöz, Istenhez való hűség zarándok útjává lett. „Zarándok út ez, mert a legbensőbb ragaszkodás, a zsigereinkbe, génjeinkbe írt legbensőbb szülőföld iránti szeretet, az itt lakó, itt maradt, a legmostohább körülmények között is itt dolgozó, itt megélni akaró népünk iránti szeretet és hála fejeződik ki benne. És mert fárdtságot nem kímélve, azt kutatjuk, vajon a Firtoshoz, Fiastatőhöz, Szálashoz, Gagy-keresztjéhez hasonló hegyek tetején csakugyan “elszunnyadt a gondviselés”, vagy van még remény arra, hogy a völgyekbe szakadt, a szakadékokba taszított népünk megtalálja a felemelkedés, a jövendőt remélt élet útját, éppen Isten segítségével?”-mondotta. “A folytatódó szekértúra alkalmával a széles, divatos autópályák helyett a székelyek által kitaposott, sokak által elfeledett, keskeny ösvényekre lépünk. S nem csak külsőleg, hanem lélekben is. Mert csak az az ember tud a látható keskeny ösvényen járni a sztráda helyett, akinek lelkében van alázat, hit, önmérséklet haza és nép iránti hűség.” “A folytatódó szekértúra példa-értékű. Mert megmutatja a világnak, hogy a keskeny ösvényeken járni érdemes és kell. Hogy nem érdemes addig messzi, idegen földeket bejárni, amíg nem ismerjük közvetlen szülőföldünket. A semmibe vesző széles országútak helyett először önmagunk lelkének keskeny útjait, majd hazánknak keskeny ösvényeit kell bejárni ahhoz, hogy megtudjuk, kik vagyunk, milyen ősi értékekkel bírunk, s eljuthassunk önmagunk helyes megismeréséhez, értékeléséhez.”

Őszinte hálával vettük át a nemzeti színű hímzett selyemzászlót, Dr. Traub Alfréd újabb adományát, majd vettünk részt közösen a templom melletti kerben rendezett kerti mulatságon, reformkor és 1848-as szabadságharc témájú történelmi vetélkedőn.

Hétfőn Ijesztő Bükkön keresztül Énlakára vezetett a szekerek és gyalogosok útja, ahol a világörökség részét képező templomunk és a falu, egyházközség történetével ismerkedtünk meg Dancs Lajos lelkész előadásában. Firtosmartonosban Szász-Cserey Katalin lelkésznő és családja, az egyházközség vezetősége fogadott bőséges ebéddel. A Pákey Lajos által tervezett 102 éves templom megtekintése után az Avas-tetőn keresztül Tordátfalvára vitt az út, ahol a paplak kertjében meleg pánkót kínáltak az asszonyok, s ahol a messze szálló népdalok hangja reményt, hitet csepegetett a kiöregedő közösség tagjaiba. Tarcsafalván keresztül Csehétfalva volt e nap végállomása, ahol a családok meleg vacsorával várták zarándokaikat.

Kedden Firtosváralja volt az első megálló. A fiatal Solymosi Alpár lelkész és családja azt példázta mindenkinek, hogy hogyan lehet egyházkörünk legkisebb, lelkészt eltartó, eldugott közösségben magasröptű álmokat szőni, s azokat lépésről-lépésről megvalósítani. A kalonda-tetői pompás ebéd után fáradtan, de lélekben feltelve érkezett a csapat Fenyőkútra, az ottani unitárius leányegyházközség vendégházába. Mindenkit elbűvölt a Firtosra, Fiastetőre, Kösmődi-, Siklódi Kőre, Hargitára való rálátás, a csodálatos völgyek, fennsík és hegyek, ahol minden lélegzetvételben Isten, a nép, székely megmaradásigény van jelen. A kis templom, ahová a hívek kilóméterekről jönnek imádkozni, szinte érezhetően közelebb emel a Gondviselőhöz.

Szerdán Pálpataka, Békás-tanya, Sófalva érintésével Parajdra mentünk. Gyönyörű havasi tájakon, fenyők illatában, messzire induló patakok hangjai között. Este a vacsoránál az új szalagokkal díszített vándorbot elvált az ünnepélyesen visszaadott vándor-zászlótól, s mindenki boldogan tett tanúbizonyságot arról, hogy egy nagy lépéssel került közelebb Istenhez, Orbán Balázs szellemiségéhez, a székely tájhoz, néphez és egymáshoz.

Bízunk benne, hogy a szekértúránknak lesz folytatása. Abban, hogy fent említett céljai mellett e keskeny utak védőhálók lehetnek a nyugatról felénk hömpölygő, lehengerlő áradattal szembe. Szűrők, amelyeken csak hagyományainkkal megegyező eszméket engedünk át. Kötelékek, amelyek összekötnek egymással, Istennel, szülőföldünkkel.

Lőrinczi Lajos csehétfalvi lelkész-esperes