Istenes lélek

„Van országodban egy férfi, akiben szent, isteni lélek van.” Dán 5, 11

Nagyon nagy öröm számomra, hogy itt, a csehétfalvi templomban köszönthetem újra az immár III. Orbán Balázs Emlék Szekértúra résztevőit, faluközösségünknek tagjait és meghívott vendégeinket. Bár hadd mondjam el már itt, mennyire sajnálom, hogy ketten a fővezérek közül nem lehetnek itt, mert az élet elkerülhetetlen fordulata, a gyermeki szeretet és tisztelet máshová láncolja. Isten legyen ővele, ki eltávozott, és ővelük.

Öröm ez a mai nap mindannyiunk számára, elsősorban azért, mert újra találkoztunk. Találkoztunk itt, e ferde templomtorony árnyékában. Itt, ahonnan két évvel ezelőtt először indultunk el Orbán Balázs nyomán, a tündérek völgyeibe, álmaink követésére. Legyen hála a mi Istenünknek, hogy olyan gazdag ajándékot adott az elmúlt két évben, amely erőt adóan elkísért minket, s most visszahozott ide, a Firtos alá. Nem egyszer kifejtettem már azt a gondolatomat, hogy egy-egy hely az által válik szentté, különlegessé, hogy ott Isten jelenlétét tapasztalhatjuk meg. De egy-egy helyet szentté tesz az is, hogy jó akaratú, egymás iránt nyitott, az elfogadás, a megérteni akarás érzésével közeledő emberek együttesen érzik meg Isten jelenlétét. Én köszönöm nektek, elsősorban kedves vendégeink, hogy az egymásra találásnak, Isten megtapasztalásának érzését OB arca előtt veletek újra megtapasztalhatom.

Feltettem magamban a kérdést, hogy vajon a szép és értékes újra megtapasztalásán kívül még mi az, ami titeket ide hív a világnak egy ilyen eldugott sarkába? Mi az, ami Amerikából, Svédországból, a Csonka Anyaországból ide csábit? Sok válasz az eszembe jutott. Egyik az, hogy sokatok számára Erdély nem egy eldugott sarok csupán, hanem éppen a világ közepe. Sokatok számára Erdély az emlékek földje, ahol minden fa, minden templom, minden porta a dicső történelemről beszél, és ez a környék a mások számára letűnt, értékes idők őrizője. Még látjátok, láthatjátok a szemekben, megérezhetitek a kézfogásokban, hallhatjátok a hangokban azt, amit, lehet, nem tudtok szavakba önteni, de érzitek, hogy tőle szívetek magyarabbul dobog. A ráncok között élő szemek csillognak, a kérges tenyérben halálig hű barátság feszül, az ölelésben őszinteség van, s a visszaváró dombok az igazi, miénk-féle élet, az istenes élet mindhalálig való őrzéséről beszélnek.

Mindezeket átgondolva, összefoglalva talán kimondhatom: önmagatokat keresni jöttetek ide újra. Azt az embert, akinek szíve itt másképpen dobban, azt a legbensőbb ént, aki itt föld és ég közelinek, emberközelinek, történelem közelinek és hitben, lélekben megerősödöttnek érzi magát.

Egyik szekértúra alakalmával egyik új barátommal hanyat fekve szemléltük a csillagokat. Áhítatos bizalommal, szinte vallomásként mondta: ezt sehol a világon így megérezni nem tudtam, pedig a fél világot bejártam. Először vagyok itt, de itt mégis itthon vagyok.

Egy másik beszélgetésünk során, nem is olyan régen, egyik jó barátom pedig nyíltan kimondta: én itt önmagamat keresem.

Mindkét esetben lelkem legmélyéig hatott a vallomás. -Bár kérdéseket vetett föl. Teljesen más vidéken, más emberekkel, más környezetben, más hatások alatt felnőtt emberek. Miért érzik itt ezt? És miért itt keresik önmagukat? Sőt, miért találják meg itt önmagukat?

Kielégítő választ adni erre a kérdésre nem tudok. De érzéseim szerint a lényeget már érintettem. Itt minden más. Idegen és mégis otthonos. Távoli és mégis szívünkhöz oly közeli. Vad és mégis oly szelíd. Elmaradott, s mégis sok szempontból sokkal értékesebb. Mert ez a világ, ahol a szekértúra folyik, közelebb van az értékes múlthoz, közelebb van az emberek szívéhez, közelebb van az Istenhez. Isten ölében létezik, az emberek szeretete által.

Ám ez az okfejtés rejt egy nagyon nagy veszélyt. Csak itt lehet ezt megérezni? Ezt valószínűleg, csak itt. De ehhez hasonlót bárhol a világon, ahol tudsz hasonlóan gondolkozni, akarsz hasonló, Isten-és emberközeli élet élni.

Ma a Dániel könyvéből olvastam fel, egy férfiről, akiről a hatalmas babiloni király anyja azt mondja: van országodban egy férfi, akiben istenes lélek van.

Bablinon a végsőket rúgja. Balsezár király élete utolsó lakomájára a jeruzsálemi templomból rabolt szent edényeket hozatja elő. És miután bort isznak a szent kelyhekből, egy kéz ismeretlen szavakat ír a falra. A király félelmében elsápad, s mérhetetlen hatalmat ígér a megfejtőnek. De senki nem képes erre: sem a varázslói, sem a bölcsei, sem a vezérei. Nem ér semmit a kincsük, a tudásuk, a hatalmuk, a tapasztalatuk. Egyetlen dolog ér csak valamit, az, hogy a megfejtőben isteni léleknek kell laknia. A megfejtőnek Istennel kell szoros kapcsolatban élnie. Hivőnek, hűségesnek, állhatatosnak kell lennie. Olyannak, aki soha nem tagadta meg hitét, aki mindig hűséges volt Istenéhez, népéhez Akit soha nem tántorított el egyetlen pillanatra sem az igazságtól sem a csábítás, sem a halál réme. Ilyen ember a hatalmas Babilonban csak egy van: Dániel. S a nagy Babilon ezért rúgja a végsőket. Dániel megfejti az írást: mene, mene, tekel, ufarszin. Megmérettél és híjával találtattál. S jóslata beteljesül. Isten elveszi a hatalmat, az életet Balsazár királytól, s a médeknek, perzsáknak adja.

Mi mindannyian önmagunkat keressük. Az embert, Isten gyermekét, aki értékes életével jó nyomot hagyhat a világban. Minket is megmér az Isten. S nekünk is nagyon vigyázni kell, hogy nehogy híjával találtassunk. Nekünk is oda kell figyelnünk arra, hogy istenes lélek legyen bennünk. Ez a legfontosabb: hogy istenes lélek legyen bennünk. Isten közeli lélek, olyan lélek, amely soha meg nem tántorodik, amely hűséges, amely bízó. Aki tudja, hová tartozik, övéiről soha meg nem feledkezik.

Szekértúránkat Orbán Balázsról neveztük el. Azt mondtuk, az ő nyomában, az ő szellemiségében járjuk végig eldugott, de lélekkel, lélekből élő, Istennel élő falvainkat. Az unitárius OB Istennel élt. A nemzetért élt, a néppel együtt élt. Ha megmérettetett, soha híjával nem találtatott.

Testvérem! Önmagad keresed? Akkor igazodj Isten mércéjéhez. Aki nem a befolyásodat, nem a vagyonodat, nem is a tudásodat méri. Hanem a szíved tisztaságát, a lelked mélységét, a szereteted határtalanságát, a hited nagyságát, a hazádhoz való hűséged. Ez a mérleg a szavad hitelét, az imádságod súlyát, a szeretteidre való odafigyelés mértékét méri. Vigyázz, mert olykor megmér az Úr! Vigyázz, hogy ne maradj híjával. Jézus, Orbán Balázs, Dániel jár előtted a keskeny úton. És az Isten vezet a keskeny ösvényen. Figyelj rájuk, hallgassd, mert üzennek: a túra alatt a pacsirta hangjában, az erdő susogásában, az éjszaka csöndjében, vagy akár majd a nagyváros zajában. Figyelj hangunkra, s ha istenes lélek lesz benned, ha Isten mércéjével mérsz, megtalálod önmagad. Ámen.

Csehétfalva, 2009. július 5. Lőrinczi Lajos esperes

III. Orbán Balázs Emlék Szekértúra

Július 5-8 között immár harmadszorra indult el „hegyen-völgyön által” az Orbán Balázs Emlék Szekértúra, a csehétfalvi unitárius esperes házaspár szervezésében és vezetésével, 50 személy részvételével. Magyarországról, Svédországból, az Egyesült Államokból és helyi fiatalokból gyűlt össze az a vallásilag színes, de magyar nemzeti érzésben, barátságban és hitben egységes csapat, amely vállalkozott arra, hogy Orbán Balázs nyomán bejárja az idénre kiválasztott székely falvakat. Hogy az ő nemzete iránti szeretetéhez, népéhez, szülőföldéhez való hűségéhez mérje magát. Hogy a széles országutak messze elvivő sodrása helyett a keskeny (jézusi) ösvények -falvakat, lelkeket és az emberek barátságán keresztül az egész nemzetet - összekötő, hazahozó, összefogó erejét próbálják ki és hangsúlyozzák. Mezei utakon, erdei ösvényeken haladtak a szekereink, a zarándok gyalogosaink, hogy megérezzék az eldugott falvaink székely lakóinak még részben a szülőföldhöz igazodó életritmusát. Unitárius, református, katolikus templomokban, de völgyek mélyén, hegytetőkön, patakok és pacsirták hangjában, emberi találkozásokban kerestük az Istent és a megmaradás lehetőségeit. És kerestük annak módját, hogy miképpen gazdagíthatja a székely vendégszeretet, Isten-közeli, természet- és történelem-közeli élet saját lelkünket, s teheti képessé arra, hogy „fényünkkel is fényesebb” legyen a világ, hitünkkel is gazdagabb az emberiség és összetartóbb a magyarság.

A túra megnyitója július 5-én, Csehétfalván volt, istentisztelettel (majd délután kerti közebéddel és vetélkedővel), amelynek keretében átadásra került újra a faragott vándorbot, készen arra, hogy rákerüljenek az érintendő falvak szalagokra írt nevei. 6, 7 és 8-án Bencéd-Kisfalud-Kecset-Farkaslaka-Szentlélek-Bogárfalva-Oroszhegy-Szencsed-Fenyőkút-Székelyvarság útvonalon haladt a csapat váltott fogatokkal, az immár harmadszorra utazó nemzeti zászló alatt. Az utakat a mindig hazafelé irányuló vándorbot mutatta, a hazai székelyek szeretete kísérte, végig Isten áldotta meg és tette maradandóvá lelkünkben.

Köszönetet mondunk csehétfalvi, oroszhegyi, fenyőkúti szállásadóinknak, szekereseinknek, Hargita Megye Tanácsának, a NIK-nek és a Siménfalvi Önkormányzatnak, akik nagymértékben hozzájárultak szekértúránk sikeréhez.

Lőrinczi Lajos unitárius esperes