Negyedik Szekértúra
az Orbán Balázs Honismereti Emléktúra részeként
2010. július
Csehétfalva - Dobó - Székelyderzs - Homoródújfalu - Homoródszentmárton - Homoródfürdő
| 5.
nap: az utolsó túranap. A szentmártoni templomkert labirintusának és az erődítményszerű épületnek megismerése után búcsú és indulás. |
 |
 |
Fel a Homoród-völgyében, Abásfalva és Keményfalva községeken keresztül (útba eső Czímeres-kocsma meglátogatása), néhány kilaméterrel a végcél, Homoródfürdő előtt megpihenünk, fürdés a patakban, tikkadt túrázók tekintete ragyog fel a székelykeresztúri Nyári-kert vendéglő büfé kocsija érkeztével. | ||
 |
 |
 |
 |
||
|
Szállás
a
református ifjúsági szállóban. A meglepetések
folytatódnak: betoppan Balázs
Anti Bátyánk Annabellával, Grezsa Pista
csehétfalvi
kertjéből származó vadalmafából készített kis kopjafával,
amelyet
az Orbán Balázs Emlék Szekértúrák tiszteletére
faragott…..Már
megint elérzékenyülünk, itt az idő a szekértúra lelki
lezárására, ezt
Lajos teszi meg úgy, ahogy csak Ő tudja megtenni.
Rögtönzött Farkas
Árpád versgála, erre Kányádival válaszol Anti |
 és gyönyörű énekkel Annabella…..Nincs mit hozzátenni. |
|
 "Mi e faluban az utas figyelmét kiválóan magához ragadja, az a rozzant várfalak, s magas bástyák által környezett unitárium templom, mely ugy régészeti, mint történeti tekintetben méltán figyelmet érdemel." |
"A karzatra egy czifrán
kimetszett
régi zászlónyél van mint szent ereklye feltűzve. Az
emlékzászló
lefoszlott róla, de az egyház jegyzőkönyvében lévő
inventarium annak
feliratát megvédte a megsemmisüléstől. Az ottani
jegyzés szerint a
zászlón e felirat volt: Itt nyugszik
nemzetes Bíró Gábor uramnak virágzó életének 23.
esztendős korában,
Tatárok fegyverétől sok sebei után vitézi módon
elhervadott teste 8.
8-bris 1691. Egy hőskölteményre méltó fiatal hősnek emlék-zászlója ez, kinek dicső emlékét a feledékenységtől megóvni hazafias kötelesség. Bíró Gábornak hagyományilag megőrzött érdekes története ez. ... Egy csapat török mindent dulva s pusztitva vonult fel a Homorod völgyén. A rémült nép az annyiszor oltalmat nyujtott szt.-mártoni kastélyba vonult, midőn pedig a falvakat égető török közelgett, Bíró Gábor a fegyverfoghatók élére állván, kirohant s oly hősileg harczolt, miként csak egy Achilles, egy oroszlány szivü Richárd. A sok tarfő, mint sarló előtt a kalász, ugy omlott iszonyu csapásai alatt; de végre is a szám és vad düh győzött, bajtársai már mind elhullottak körülötte; nagybátyja, Bíró Dávid, ki más csapat élén rohant, a falu közötti mocsárokba szorittatva elesett; a megmaradtak szétszáguldottak, csak ő egyedül álla még mint hadisten, küzdve százak ellen sokáig győztesen; végre lovát lövik el alatta, ekkor gyalog harczolt, mindent lesujtó szablyájának csapásai elől a legbátrabbak is hátráltak, egyedül egész tábort uralgott, s kivágván magát Lokod felé menekült, ... de sorsát még sem kerülheté el, mert a Kénos és Lokod völgye közötti előfokon, melyet Zendesnek hivnak, hosszu haja a szederindákba megakadva elbukott s a nyomában levő tatárok összevagdalták. Elesett a hős, elhullottak bajtársai, a tatárok ostromolni kezdték a kastélyt, de a bennlévők egy Orbán Borka nevü asszonytól vezéreltetve oly hősileg oltalmazták azt, hogy a tatárok minden erőfeszités daczára is azt be nem vehették. ... Bíró Gábornak kesergő anyja az egész néptől kisértetve kiment a Zendesre, honnan áldozatul esett fiának sebterhelt tetemét kibontott nagy hajába burkolva behozták, s a nép kivánatára a templom szentélyébe temették el, a nép leányai pedig az emlitett zászlót könnyek közt himezve tüzték a hős sirjára. E zászlót eltépte az idő, de a hazáért, övéi biztonságáért magát feláldozott hős emléke él a nemes és hős tettekre lelkesitő hagyományokban, s mindenki szent ihlettel közelg az emlékzászlónak puszta nyeléhez is, mert az egy szép megható történeti episodnak őrizi emlékét." |