Lőrinczi Lajos:
A Csehétfalvi Unitárius Egyházközség története 1999 – 2008

Az egyházközség története nagymértékben összefügg szolgálatunkkal, a jelenlegi lelkészházaspár: Lőrinczi Lajos és Tünde életével.

1999. május 1-től nevezett ki Csehétfalvára Dr. Szabó Árpád püspök úr. Azelőtt Kolozsváron a vallástanári állást és a Kolozsi Egyházközség lelkészi állását töltöttem be. Június 1-től Tarcsafalva és július 1-től Tordátfalva beszolgáló lelkészi szolgálatkörét is el kellett látnom.

Most is emlékszem az 1999. május 2-án, a beköszöntő istentiszteleten, zsúfolásig megtelt templomban nagy lelkesedéssel elmondott szavaimra az 1 Móz 1, 31 alapján: „Térj vissza atyáid földjére, a rokonaidhoz, és én veled leszek!”. Az Isten iránti hála, a csehétfalviak nyílt szeretete miatti köszönet, és a vállalt szolgálat kezdeti lendülete, naivsága szólalt meg (amiből, remélem, máig sem gyógyultam ki) ebben.

Már a faluval és környékével való ismerkedés után nyilvánvalóvá vált, hogy itt, a „világ végén”, az elöregedésben, a magukra maradottságban az elsődleges feladat a lelket és reményt megtartani az emberekben, Isten gondviselő szeretetének, az összefogás erejének hangsúlyozásával, elérhető célok kijelölésével és megvalósításával. Ezt szolgálta minden próbálkozásunk, gyülekezetépítő munkánk, kitervelt és megteremtett alkalmunk, amikor és ahol együtt lehettünk.

Tudni kell azt, hogy Csehétfalva Siménfalva községhez tartozik 13 más kisebb-nagyobb településsel együtt. A faluban nem volt és nincs helybeli orvos, nincs gyógyszertár, rendőrség, posta. Még telefon is csak egy kurblis, kollektív-maradék volt, amit az egész falu használt, kivéve, ha esett az eső, mert olyankor a csóré drótos vezeték zárlatossá vált és a telefon megsüketült. A faluban csupán hetente három napon: kedden és pénteken két alkalommal, vasárnap délután jött autóbusz (ez ma is így van). Ez azt vonta maga után, hogy a faluból, minden nehézség ellenére szinte mindenért el kellett (és el kell) menni: orvoshoz, gyógyszerért, hivatalokba, hivatalos okmányokért, nagyobb bevásárláskor. Csupán 5 autó volt, egyik az én régi Daciám, ami igen fontos szállítási eszközzé vált így. Hamarosan mi lettünk a mentősök (mivel az nagyon későre jött ki), a gyógyszer beszerzők, a hivatalok ügyekkel bajlódó híveink fuvarosai, kísérői és tanácsadói. Mivel csak mi voltunk értelmiségiek, minden fontos kérdésben hozzánk jöttek konzultálni az emberek. Hamarosan mi lettünk a telefonos postahivatal is, mivel a Kelowna-i testvérgyülekezet segítségével maroktelefonhoz jutottunk, amit mindenkinek rendelkezésére bocsátottunk az általa beszélt centek megtérítése ellenében. De mi üzemeltettük a „parabóla rendszert” is, ami még elődünk, id, Szombatfalvi József lelkészsége alatt indult be, két csatornán tévéadást fogott és továbbított az egész falunak. Feleségem vette át az egyházközség tulajdonában lévő 100 személyes közös edény kezelését is.

A „csapó végén” lévő kis falu nem a községvezetés elsődleges rálátásának színhelyén helyezkedett el, ezért az infrastruktúra bármilyen kicsi fejlődéséből is kimaradtunk. Az utat magunk javítottuk. Ilyenkor, kérésemre és hívásomra, az egész falu kivonult a falu bejáratánál levő „Sziklához”, ahonnan szekerekkel, kézi szerszámokkal hordtuk és terítettük a kavicsot az állandóan ásítozó kátyúkba egészen Tarcsafalváig. A hótalanítást magunk készítette vasazott cserefa foszni-ekével oldottuk meg, amit szerre vontattak a falubeli fogatosok.

Fontosnak tartottuk épületeink jó karban tartását, javítását, rendeltetési céljuknak leginkább megfelelését. Ezért kezdettől mostanig minden évben javítottunk, szépítettünk valamit. A következőkben a legfontosabb eseményekről számolok be.

-1999-ben átalakítottuk a papilak keleti részét. Kialakítottunk egy vendégszobát és egy irodát, újrafödtük a nyári házat és a paplak lépcsőfeljáróját. Villanyt vezettünk a garázsba és fásszínbe.

-2000-ben –új hátsó ajtót készíttettünk az ebédlőre, ülőpárnákat készítettünk a templom padokra, kályhákat szereltünk az irodába, szeret otthonba, beindítottuk az emailes, telefonos rendszert, kitakarítottuk a bebokrosodott lelkészi kerteket. Feleségem egy fél évre elvállalta az elemi iskolában való tanítást, mivel nem volt tanító. Ez év kiemelkedő eseménye az okt. 24-én tartott lelkész beiktató, amelyen a püspök úr is részt vett.

-2001. májusában gyülekezetünkbe látogatott Wendy McNiven testvérgyülekezeti lelkésznő, férjével és két lányával. Egy hetet töltöttek itt, erősítve, mélyítve a közöttünk lévő jó kapcsolatot és barátságot, számba véve a többnyire kanadai pénzzel, székely összefogással és közmunkával elkészült javításokat. Ebben az évben csatornát szereltünk a templomra, a lelkészi lakásra és a nyári házra, meszeltünk a lelkészi lakáson, kandallót építettünk az ebédlőben, kicseréltük a lefolyó rendszert, felújítottuk a konyhát és a fürdőt. Másik kiemelkedő esemény a Milleniumra való emlékezés volt őszi hálaadáskor, amikor mindhárom falu (Csehétfalva, Tarcsafalva, Tordátfalva) templomába egyforma, faragott emléktáblát helyeztünk el.

- 2002. tavaszán új födelet készítettünk a szeretet otthon fölé, plafonját újravakoltuk.14 m kerítést építettünk, közkapu készült a lelkészi lakáson. Ebben az évben nem is építettünk többet, mivel feleségemmel együtt augusztustól decemberig a berkeleyi (Kalifornia) Starr King unitárius lelkészképző iskolában tanultam tovább. Gyakorlati teológia szakcsoportba tartozó tárgyakat hallgattam, s mindketten életre szóló tapasztalatokat szereztünk, barátságokat kötöttünk. Augusztus második vasárnapján búcsúztunk el a gyülekezettől és karácsony előtt pár nappal jöttünk haza. Szép volt, nagyon hasznos volt Amerika, de bár lelkészi állást is felajánlottak (magyar református gyülekezetben), semmi pénzért nem maradtunk volna ott. Hazahívott a szülőföld, a kötelesség, a gyülekezet, az itthoni nehéz, de lelkünknek megfelelő, megnyugtató élet. Távollétünkben szeptember 1-től Pitó Attila Zoltán tarcsafalvi lelkész szolgált be ide.

-2003-ban megújítottuk az északi pajtát: lebetonoztuk és vasrekeszeket készítettünk, a Pro Hungaricus alapítványtól 100 kötet könyvet kaptunk. Fontos esemény a Fenes dűlőben lévő 11, 54 ha erdő visszanyerése az államtól az új törvények alapján, ami ettől kezdve jelentős anyagi és tárgyi forrást jelent.

-2004-ben új automata vízpumpát (hidrofor) szereltünk a régi szabadeséses-tartályos helyett, lepadoltuk a pajták fölött, újraépítettük a sütőházat, kicseréltük a lelkészi konyha ablakait, a templomba kályhát készíttettünk, újrafestettük az első vh. emléktábláját.

-2005-ben kitakarítottuk a bebokrosodott régi temetőt, meszeltünk az egész lelkészi lakásban. Ebben az évben falutalálkozót szerveztünk augusztus 21-re, amikor kb. 300 lelkes részvétel mellett, a püspök úr jelenlétében a falu minden lakója átvette a hódmezővásárhelyi küldöttségtől (Dr.Grezsa István, Dr. Berényi Károly) az igényelt tiszteletbeli polgár címet. Ebből az alkalomból kopjafát is avattunk a templom kertben. Két nappal e szívszorítóan kedves és jól sikerült ünnepség után a hatalmas árhullámmá alakult Nyikó végigsöpört a partjain, s a mellé épült falvakba halált, és soha nem látott bajokat hozott. Minket tényszerűen csak abban érintett, hogy elvitte a Kobátfalva és Tarcsafalva közötti híd melletti töltést és két hétig elzárt a világtól. Az élelem és vízszállítást a hídtól saját autóinkon oldottuk meg. Falunk lakói, vezetésemmel, részt vettek a tisztítási munkálatokon és gyűjtöttünk a károsultak részére is. Az egyházközség a Kobátfalváról ide ingázó tanítónőnek egy traktor utánfutó (remorka) fát adományozott. Ebben az évben Wendy McNiven lelkésznő megvált a kelownai gyülekezettől, új állásba ment. Ő volt a testvérkapcsolat ottani mozgatója és féltünk távozása gyengíti a kapcsolatot, de hála Istennek nem így történt. Louise McKenzie kapcsolattartó tovább vitte az ő munkáját. Az új lelkésznő: Linda Weaver Horton sajnos nem kapcsolódott be a programba. Decemberben meglátogatta egyházközségünket, falunkat a hódmezővásárhelyi önkormányzat vezető testülete, Lázár János polgármester úrral az élen. A 43 személyt nagy szeretettel és hálával fogadtuk a lelkészi lakáson.

- 2006-ben sikerült állami harangozói állást elnyerni, ami sok tekintetben segítséget jelent az egyházközségnek. Megjavítottuk kívülről a templomot, elkészítettük az új toronyfeljáró lépcsőt, bekerítettük a lelkészi kertet (120 m), védő gátat készítettünk a lelkészi kertet átszelő patak és veteményes kert közé, megjavítottuk a temető útját, a lelkészi lakásba központi fűtést szereltünk. Ez év júliusában nyílt meg a kavicsbánya a falu bejárati végén, ami kavics és homok-ellátás szempontjából kissé javított a falu sorsán, de nagyon elrondította, ipariassá tette a falu addig idillien szép bejáratát. A bánya tulajdonosa vállalta a falu közötti utak, utcák megjavítását, aminek részben eleget is tett, a többi felé reménnyel tekintünk. Nagy csodálkozásunkra azonban az ősz folyamán a megyei tanács jóvoltából tört kaviccsal szórták meg az utunkat, ami nagyon sok fáradtságtól kímélt meg minket és megkönnyítette a közlekedést. Ennek a nyárnak kiemelkedő eseménye volt a hódmezővásárhelyi Ivó Kupa nevű baráti kör látogatása, akiket a templom melletti kertben bensőséges hangulatú kerti tokányolással fogadtunk. A lelkészeire mindig büszke csehétfalviak ebben az évben boldogok voltak, mert lelkészüket, engem, tiszteltek meg feljebbvalóim, hogy a minden évben megrendezett szejkefürdői Unitárius Világtalálkozón a központi szónoklatot megtartsam.

-2007. január 1-el, Romániával együtt beléptünk az Európai Unióba. Ez a jobb, biztonságosabb, igazságosabb élet utáni reménység mellett többrétű félelmet és bizonytalanságot váltott ki belőlünk, egyelőre hirtelen megnyilvánuló, kézzel fogható tények, változások nélkül. Ez év eleje a tavalyi munkálatainkhoz kölcsön kért pénzek visszaadásával telt el. Nem terveztünk nagy dolgot a kimerült forrásaink miatt. Mégis ebben az évben, július 7-14 között történt közösségi életünk egyik kiemelkedő eseménye: az Orbán Balázs Emlék Szekértúra. Már régi tervünk e szép környezet kihasználása turisztikai célra. Ez alternatíva lehetne a már szinte csak tejtermelésből élő emberek számára, akiket igencsak megszorongat ezekben a napokban az Európai Unió számunkra túl magas követelmény rendszere. Ezen álmunk kibontakozásának első nagy lépése volt ez a szekértúra, aminek székelyföldi szervezői mi voltunk a feleségemmel. A Székelykeresztúr-Csehétfalva-Atyha-Siklód-Bözöd-Kissolymos-Székelykeresztúr útvonal kiválónak bizonyult, mivel tökéletesen a, Dr.Grezsa Istvánnal és Dr. Fazekas Özsébbel (magyarországi ötletgazdák-szervezők) közösen, kitűzött célnak felelt meg. Annak, hogy letérve a főutak vonaláról, félreeső, igazi jellegzetes tájakon fekvő falvak világát ismerhesse meg az Orbán Balázs nyomdokain járó túrázó. Egyházközségünkre, falunkra nézve különösen megtisztelő volt a személyem, mint e közösség lelkésze, e feladatkörre való kiválasztása, és különösen áldásos az, hogy a túrázók magukkal hozták a hódmezővásárhelyi önkormányzat 2000 és Traub Alfréd 2000 eurós adományát orgona javítás céljából. Az 1841-ből való szép és ritka orgonánkat Swáb Márton építette, aki az erdélyi orgonaépítés történetében az átmenetet képezi a szász és a magyar orgonaépítés között. Ezen orgona javításához teremtették meg barátaink az induló tőkét, amit ez alkalommal is megköszönünk.

-2008 kiemelkedő eseménye, hogy megvásároltuk a régi kultúrházat az egyházközség részére. Ez egy rossz állapotban lévő épület, aminek megjavítására az önkormányzatnak nincsen pénze. Mi közösségi házat és vendégházat szeretnénk belőle kialakítani, ha sikerül megfelelő pénzforrásokhoz jutni.

Bekapcsolódtunk az Egyházunk, a Civitas és a Project Harvest Hope által közösen elindított falufejlesztői programba, aminek célja a hátrányban levő, elszigetelt unitárius falvak fejlődésének, felzárkózásának közösségi összefogással való elősegítése.

Ebben az évben ismét megszerveztük a most már II. Orbán Balázs szekértúrát, Csehétfalva, Énlaka, Firtosmartonos, Tordátfalva, Tarcsafalva, majd Fortosváralja, Fenyőkút, Parajd útvonalon. A NIK félig kicserélődött úti-társasága az idén egy gyönyörű selyemzászlót hozott ajándékba, Dr. Traub Alfréd jelentős adományt tett a Régi Kultúr Program számára és Rácz Norbert fotós tavalyi képeinek árát (amit a NIK-tagjai vettek meg) szintén az egyházközségnek ajánlotta fel. Lélek emelő, értékes napokat töltöttünk együtt.

E szekértúrák és látogatások mintegy visszacsatolásaként látogattunk feleségemmel Magyarországra. Hódmezővásárhelyen a város nevezetességeinek megtekintése mellett részt vettünk a Dr.Grezsa Ferenc kertjében rendezett szekértúrás találkozón, ahol pompás babgulyás körül néztük meg a szekértúrás képeket és a Rácz Norbi által készített Magyar Baka c. kisrajzfilmet. Nagy szeretettel fogadtak minket Szegeden és Gyulán is, ahol szintén betekintést nyertünk a városok életébe. Nagy öröm volt barátainkat otthonaikban is meglátogatni.

Közösségünk életében fontos esemény az is, hogy július 4-én alulírottat a székelykeresztúri egyházkör esperesévé választottak, a székelykeresztúri köri közgyűlésen. Ezzel az esperesi hivatal Csehétfalvára költözik, aminek nagy jelentősége van, és a falu lakói is büszkék lehetnek.

Mindenkori munkálatainkban, közösségi programjainkban legfontosabb támogatónk a kanadai, kelownai testvérgyülekezet volt. Az ő pénzbeli segítségükkel, itthoni összefogással és lelkes közmunkázással sikerült (kis) lépésről-lépésre elérni, amit elértünk. Természetesen nagy hálával tartozunk az Egyházi Képviselő Tanácsnak is, akik mind a papilak, mind a templom javítására jelentős támogatást adtak.

Az elmúlt kilenc esztendőben mindig szem előtt tartottuk azt az elvet is, hogy a láthatók javítása elmulaszthatatlan szükséglet, de csak akkor van értelme, ha a láthatatlanok fejlődését szolgálják. Az épületeink karban tartása mellett ezért igyekeztünk a gyülekezetünk összetételének megfelelő közösségi életet kialakítani és élni, sokszor éltetni. Ezt szolgálták a hiterősítő hetek minden év kora tavaszán, az ünnepélyes alkalmak, a farsangi bálok, szeretetvendégségek. Az amatőr szintű színpadi működésünk egyik kiemelkedő eredménye a „Karikagyűrű” c. népszínmű előadása a fiatal házasokkal 2000-ben, amely nemcsak hazavonta egy alkalomra a városokba elvándorolt falunkbelieket, hanem itthon is munkálta a közösséget, s a tordátfalvi és kissolymosi vendégszereplésünk alkalmával lehetőséget adott más települések lakóival való kapcsolatteremtésre is. Utána főleg a fiatalokkal tanultunk színdarabokat, amelyek mindig sikeresek voltak. Sajnos ez a tevékenység az utóbbi időben egyre nehezebb a fiatalok szórványos itthon tartózkodása miatt.

Bár a falu lakossága, az egyházközség lélekszáma még mindig fogy, mégis reménnyel tekintünk a jövő felé. Hisszük, hogy közösen megtaláljuk a jövő felé vezető utat, és Isten segítségünkre lesz a megmaradásban.